Ahogy elterveztük, újra nekiindultunk a Fogarasi-havas gerincnek, szinte ahol abbahagytuk, ugyanis az alagút másik felén mentünk most fel, abból a meggondolásból, hogy a kimaradt rész majd akar télen is belefér egy napba.
Újra próbáltam csapatot verbuválni, felhívtam Florint, Sanyit még egy pár embert, de egy sem ért rá, így megint csak Katival indultam neki. Megnéztem az előrejelzés egész hétre és hétvégére nagyon jó időt mutatott. Hát indulni kell akkor! Csütörtökön elindultunk. Az egyik autót letettük Felsőszombatfalván, a másikkal felmentünk a Balea tóhoz. Ott aludtunk. Drága a sör és tele van szocializálódott rókával. Ezért éjjel az ember ha ott alszik sátorral, ne hagyjon kint semmit, mert elhordják. Valakinek a bakancsát nyúlták le, alig találta meg. Másnap nekiláttunk az útnak. De nem volt sem wc papírunk, sem zsepink. Hát ez fájdalmas lesz, gondoltam. Az ott nyitogató butikok egyikében sem lehetett kapni. Amikor már szinte lemondtunk róla, megkérdeztem még egy bazárost, azt mondta nem árul, de ad nekünk egy tekerintéssel ingyen, a sajátjából. Megint szerencsénk volt.
Királykő 2023
A kézdiszárazpataki Ópra Benedek Általános Iskola szervezésében, Sántha Attila költő-író, bemutatta a Bűhnagy Székely Szótár és a Hogyan menjünk radiánba a lerhez? című munkáit.
Már rég készültem, hogy megjárjam, most az év végén Cataniában voltunk, és eldöntöttem, hogy felmegyek. Január elsején felmentünk a családdal a felvonóval, 2500 m-ig. Én onnan indultam tovább gyalog, de sajnos, úgy 2800 méter körül a hegyi mentő szolgálat megfordított, engem és még vagy négy bátor legényt és leányt, mert állítólag az Etna tevékenykedik, és ilyenkor nem szabad zavarni.
Az építész zseni Antoni Gaudí, tulajdonképpen csak átalakított egy meglévő épületet. A házat Josep Batlló vásárolta meg 1903- ban a központi fekvése miatt. A ház 1877 ben épült. Megbízta Gaudít, hogy bontsa le és építsen helyette egy olyant, ami nem hasonlít egy házra sem, amit a családja birtokol. Gaudi meggyőzte, hogy nem kell lebontani, csak felújítani az ő tervei szerint. A felújítás 1903-tól 1906-ig tartott. Utólag még átesett vagy két ráncfelvarráson, Gaudí tanítványai keze nyomát is viseli, a ház a Batlló család birtokában volt egész a 1954-ig. A helyiek Casa dels ossos (Csontok Háza) is nevezik, az épültben nincs egy egyenes vonal, egy rendes sarok, ahogy én láttam, egy nagy csontvázra emlékeztet.
Az idén is megjártuk magunkat a St. Anna-tónál januárban, most a bikszádi oldalról mentünk fel. Én onnan nagyon sok éve nem mentem fel gyalog, ami elszomorító, hogy hozzávetőlegesen úgy 30 éve kisebb megszakításokkal felmegyünk a tóhoz, de januárban még ilyen meleg soha nem volt, sajnos
Évekig kimardt a Nagykőhavas, de az idén kétszer is sikerült megjárni.
A tavalyi utat elvitte a covid járvány, az idén úgy gondoltuk csak megjárjuk magunkat a nagyvilágban, egy kicsit a járványnak is köszönhető, egy közelebbi célpontot néztünk ki magunknak, igaz hogy be vagyunk oltva meg minden hasonló, de egyes országok intézkedései percenként változnak a járványra hivatkoznak, és kész is az új rendelet vagy esetenként törvény, úgy gondoltuk Velencéből csak haza lehet érni bármi is történik közben.
A kirándulás
Egy tavaszi napon, abban az évben mikor a vírus nyakon csapta a világot, elmentünk Barótra a szülővárosomban beoltatni magunkat. És hogy összekössük a kellemest a hasznossal, oltás után lementünk Erdőfülére a Motolla Kézműves Ház műhelyében Luca lányunknak székelyruhát venni. Amíg Csog Jolán és csapata Lucusra szabta a ruhát, én fotózgattam, Luca meg szőtt is egy kicsit. Nos hát így készül a székelyruha Erdőfülében... Menjenek és vegyenek! Segítsük át ezt a kis, szorgos csapatot ezen a pandemiás, nehéz helyzeten.
A tegnap sétálva Sepsiszentgyörgyön, azon gondolásztam, hova menjek fotózni, kipróbálni az új felszerelésem. Az asszony szerint, úgy veszem a fotógépeket, mint a nők a cipőt. Szerintem, neki több cipője van.
A tavaly Portugáliában barangolva tiszta véletlenül bementünk egy településre, mivel már este volt, rápillantottam a térképre, hogy van e kemping ott. Azt jó tudni, hogy Portugáliában rengeteg a kemping, szinte minden településen van, ahol legálabb egy látványosság van, de nem csak.
A tegnap megjártuk magunkat a Nagykőhavason, a Hétlétránál, ami le volt zárva, de rábeszéléssel sikerült átjutnunk a kapun. Abszolút indokolatlanul van lezárva most, egy cseppet sem jeges , az emberke be is vallotta, hogy nem gyűjti meg a baját a sok bukaresti turistával.
Már húsz éve, hogy megalakult a KépVIDÉK Alkotócsoport, baráti társaság, 2001- ben. Én úgy 2003-ban csatlakoztam, azóta kisebb megszakításokkal járjuk a székelyföldi falvakat hétvégi fotóstábornak álcázott sörözések keretébe. És minden ilyen alkalommal sikerül összeszednünk egy kiállításra való anyagot. Ezt egyben azért is tartom fontosnak személy szerint,
Körülbelül negyven éve járok a szorosba. Mondhatom, hogy elég jól ismerem. 20 éve minden január elején megyünk egy elég stabil társassággal. Ami feltűnt az utolsó 20 évben, hogy megszaporodott a turista. Valamelyik nyáron alig kaptunk egy talpalatnyi helyet, hogy felhúzzuk a sátrat. Ami szintén szembetűnő az az, hogy egyre kevesebb a hó télen ott is, és egyre később jön. Az idén is alig volt egy 5-10 centis hótakaró. Lehet, össze kéne szedjem a sokévi téli fotókat és bemutassam itt. De addig is itt a vasárnapi kiruccanásunk.
Egy szép meleg januári napon mikor a hőmérő úgy 17 °C fokot mutatott, a gyerekeimmel kimentünk a Szent Anna-tóhoz. Nem is lenne ebben semmi, ha ez a tó valahol Afrikában lakna, és nem a mi Szent Anna-tavunk lenne itt Erdélyben.